BÚÉK és Harmadik fejezet - 2. rész

Sikerekben és örömökben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek! :)

Mellesleg itt hozom a következő, tényleg nyúlfarknyi részletet, ami a harmadik fejezet folytatása.
Nem bánnám, ha az erre járók kommenteznének kicsit... :D


Egy szobában fog állni Felonnal, melyről tudta, hogy egy kis lakás nappalija, ahol már hetek óta lakik.
- Dlága Ada – mondja mézesmázos hangon az alacsony férfi –, lassan lászánhatná magát, hogy szépen, okosan aláílja a szelződést, és a titoktaltási nyilatkozatot. Fagy szeletné megint az öccse – itt kezeivel macskakörmöt mutatva jelzi majd, hogy tisztában van azzal, hogy nem vér szerinti testvére – tálsaságát élvezni itt az intézetben?Igaz is, nem időzött itt sokáig, elég hamal elengedtük. Szafa sem lehet.
- Minden alkalmazottat zsarolással, és a szerettei fenyegetésével vesznek rá, hogy itt dolgozzon? – kérdezi majd epésen Ada.
- Nem, kedfes, másokat kellőképpen motifál a fizetés – jegyzi meg szárazon a férfi. – Maga makacskodott, és kényszelített a dulvább módszelle.
- Miből gondolja, hogy mindig, mindenkinek egyet kell értenie magával, senki nem mondhat nemet, és az lesz, amit maga elképzelt? – háborog a lány.
- Hiszen látja, dlága, maga is itt fan, és azt teszi, amit én akalok! A fégeledmény mindenképpen ugyanaz, bálmilyen akadályt is göldít elém – húzza majd gonosz vigyorra a száját Felon. A lány kis híján felrobban a dühtől. – De mint mondottam – folytatja a férfi, mintha észre sem venné a lány fojtott tombolását –, nem muszáj ilyen dulván játszanunk. Csak magán áll, Ada. Fégezze szépen a zoológusi munkáját a pálducokkal…
- Párducok??? Hiszen ők nem is… - szakítja félbe a lány még jobban felháborodva, de Felon is közbevág majd, s hamar visszaveszi a szót.
- …és időnként fegyen lészt a fizsgálatokban, hagyja, hogy teszteljük a képességét, és nem lesz senkinek semmi bántódása. Ha jól fiselkedik, egy idő múlfa hazalátogathat, sőt, akál otthon is lakhat, és jálhat onnan munkába, mint bálki más. Ha mégsem taltaná be a szabályokat… hmm… biztosan akadna a családjában fagy a balátai között olyasfalaki, aki segítene meggyőzni, hogy fogadjon szót. Még ha el is költözne a családjáfal, nem vihet magáfal minden balátot, ismelőst, ugyebál.
Ismét az a mézesmázos hang, a visszataszító vigyor, amitől a lányt az agyvérzés kerülgeti. Mélyeket lélegezve próbálja lecsillapítani magát.
– Ezt nem teheti velem – dörmögi majd maga elé a lány.
– Dehogynem, kedfes Ada, dehogynem…
Ada a parkban, a padon ülve eszmélt. Kellett egy kis idő, míg helyre tette magában a dolgokat, a jelent és a jövőt, a valóságot és a látomást. Lázasan pörgött az agya. Mély sajnálatára fogalma sem volt róla, hogy mikor játszódott a látomása. Átvillant rajta, hogy milyen különös, eddig még csak olyan volt, hogy tudta az időpontot, de a helyet csak a környezetből ismerte fel, most viszont a helyszínről tudta, hogy hol van, pedig élőben még sosem látta. Talán éppen ezért, mert eddig felismerhette a helyszíneket, nem volt rá szükség, hogy ne a látomásból értesüljön róla. Ezúttal viszont meg kellett tudnia. Vajon honnan került ez az információ az agyába?
Miután eddig eljutott, félretette a problémát, hogy majd később boncolgassa tovább, abban a pillanatban azonban a többi információ fontosabbnak tűnt. Felon el fogja rabolni vagy raboltatni Jedet, ezzel kényszerítve őt, Adát arra, hogy munkába álljon nála. Kár, hogy nem tudja, mikor. Csak abban bízott, hogy Felon megvárja, hogy milyen választ ad az ajánlatra, és csak nemleges válasz esetén fordul a zsarolós módszerhez. Ebben az esetben biztosan van pár napja, hogy valamit kitaláljon, de ha Felon nem bízik a pozitív válaszban, akkor meglehet, hogy egyből a B tervvel kezd. De azt valószínűbbnek találta, hogy a férfi kivár a válaszig, hátha a lány elfogadja az állást, hiszen meg is említette a látomásban, hogy másokat eléggé motivál a felajánlott, nem csekély fizetés.
Ezután azon töprengett, hogy mi legyen a következő lépés? Kitől remélhet segítséget? A szülei nem képzett terrorelhárítók, ők sem tudnák jobban kezelni a helyzetet. Bár kétségtelen tény, hogy Felon a pszichopata megalomániájával bőven az anyja hatáskörébe tartozik, de kizárt, hogy el tudnák intézni, hogy a férfi bekerüljön az elmegyógyintézetbe.
Az sem megoldás, ha eltávolítják az öccsét a környékről, ugyanis abban biztos volt, hogy Felon számára a túsz szabadon felcserélhető, és ilyes célokra ugyanúgy megfelelne neki bármelyik nevelőszülője, vagy barátnője.
Kezdett elúrhodni rajta a kétségbeesés, mert bár természetesen szándékában állt elmesélni a szüleinek a legújabb látomást, de nem feltételezte, hogy hipp-hopp, előrukkolnak valami frappáns megoldással. A rendőrséghez nem fordulhatnak, hiszen mit mondanának? Egy látomás alapján úgy vélik, hogy el fogják rabolni Jedet? Vagy ha őt mondjuk rendőrök védik, akkor valaki mást? Mindezt azért, mert nem fogad el egy igen jól fizető állást? Képtelenség, hogy komolyan vegyék az ügyet. Akkor mégis kihez fordulhatna a bajban?
Aztán eszébe jutott valami.
Ada elment az otthonától távolabbi, ám jóval forgalmasabb postára, és nyitott egy postafiókot. Azután ellátogatott a Csütörtöki Krónika szerkesztőségébe, és feladott egy hirdetést. „Használt macskámat petróleumlámpára cserélném. Jelige: agyrém.”