Ez a rész sajnos eléggé száraz és unalmas, merthogy egy átvezető szakaszhoz érkeztünk, ami a korábban már említett időbeli ugrás miatt szükséges. Szóval sajnálattal jelentem, hogy ebben a részletben semminő izgalomra nem kell számítani, viszont szerintem hasznos elolvasni... :D
Második fejezet
Utóbb nem emlékezett rá, hogy miként jutott haza. Rémlett neki, hogy valamit hebegett, hogy kimentse magát, de végig az járt a fejében, hogy megnézze az édesanyja naplóját, és beszéljen adoptáló anyjával a váratlan fejleményről.
De hiába lapozta fel a könyvecskét, abban pontosan az állt, amire emlékezett. Ha Dr. Elvin Felonnal találkozik, meneküljön, ha tudomást szerez a lakhelyéről, költözzön.
Beth természetesen első körben bepánikolt. Fogalma sem volt róla, miért írhatta Klara, hogy a férfi veszélyes, de úgy vélte, hogy bizonyára nyomós oka volt rá. Ebben az esetben pedig a legjobb, ha hallgatnak rá. Fel-alá rohangászott, kezét tördelte, aggodalmaskodott, majd a fejleményeket megosztotta férjével is.
Kenneth O’Jolly hírhedten nyugodt férfi volt, kevés dolog volt képes kibillenteni a lelki egyensúlyából. Óraadó tanárként dolgozott az egyik helyi főiskolában is, és egy középiskolában is, történelmet tanított. Diákjai a középiskolában rendszerint próbára tették a kollégái türelmét, de Kenneth-en sosem látszott egy cseppnyi idegesség sem.
Ez most sem volt másképp, és férjének nyugalma elég hamar átragadt Beth-re is. Ezután már lehetett vele érdemben is beszélgetni.
– Hová költözzünk? Jednek és Adának új iskolát kell találni, nekünk új munkát, különben mit sem ér az egész – mondta a nő.
– És mi lenne, ha csak Adának keresnénk új iskolát, és csak ő költözne? – vetette fel Kenneth. – Az egyik volt kollégám állást vállalt Európában, megkérdezhetem, hogy van-e lehetőség arra, hogy Ada pár évig ott tanuljon tovább. Aztán ha lediplomázott, visszajöhetne, addigra már biztos el is felejtik őt.
Ada újra maga előtt látta a látomásában szereplő jelenetet, amint a reptéren búcsúzik a szüleitől. Így már kezdett értelmet nyerni a dolog.
– Így lesz – szólalt meg határozottan, mire szülei felé fordultak, és kíváncsi tekintettel néztek rá. – Látomásom volt Robinéknál, láttam, ahogy a repülőtéren elbúcsúztok tőlem, csak nem tudtam mire vélni, hisz nem készültem elutazni, nem is nagyon törődtem vele. De így már minden világos. Elutazom.
Az elkövetkező napok során Ada apja felvette a kapcsolatot a kollégájával, és kiderült, hogy elég egyszerűen megoldható az átiratkozás a Közép-Európai Egyetemre. A férfi elintézett egy kollégiumi szobát is a lánynak, pár napi e-mailezés után minden szükséges formaságot lerendeztek. Ada nagyon meglepődött, hogy milyen egyszerűen lezajlott az ügy.
Barátaitól elbúcsúzni korántsem volt ilyen egyszerű.
Utolsó estéjükön együtt beültek a szinte törzshelyüknek számító pizzériába, beszélgetni egy „utolsót”. Természetesen nem feltételezték, hogy nem fognak órákon át beszélgetni továbbra is, hála az internetnek, de az mégsem ugyanaz, ráadásul az időeltolódás sem könnyíti meg a dolgukat. Időnként valamelyikük elpityeredte magát, de igyekeztek nem szomorú hangulatban tölteni az időt
Ada a barátnőitől búcsúajándékként kapott egy fényképezőgépet, azzal a kikötéssel, hogy mindent fotózzon le, amit csak lát, hogy lélekben vele lehessenek.
– Csak mint a japán turisták, kattintgass folyamatosan, ha minden tízedik kép sikerül csak jól, már megérte – nevetett Robin, miután átadták a gépet.
Amíg csak lehetett, húzták az időt, de végül az utolsó ölelések és jókívánságok után Ada kénytelen volt hazaindulni, mert másnap délelőtt indult a gépe, és a reggelt szerette volna ébren, családja körében tölteni.
A reptérre már csak ők kísérték ki, pontosan úgy, mint ahogy azt Ada a látomásában előre látta.
De hiába lapozta fel a könyvecskét, abban pontosan az állt, amire emlékezett. Ha Dr. Elvin Felonnal találkozik, meneküljön, ha tudomást szerez a lakhelyéről, költözzön.
Beth természetesen első körben bepánikolt. Fogalma sem volt róla, miért írhatta Klara, hogy a férfi veszélyes, de úgy vélte, hogy bizonyára nyomós oka volt rá. Ebben az esetben pedig a legjobb, ha hallgatnak rá. Fel-alá rohangászott, kezét tördelte, aggodalmaskodott, majd a fejleményeket megosztotta férjével is.
Kenneth O’Jolly hírhedten nyugodt férfi volt, kevés dolog volt képes kibillenteni a lelki egyensúlyából. Óraadó tanárként dolgozott az egyik helyi főiskolában is, és egy középiskolában is, történelmet tanított. Diákjai a középiskolában rendszerint próbára tették a kollégái türelmét, de Kenneth-en sosem látszott egy cseppnyi idegesség sem.
Ez most sem volt másképp, és férjének nyugalma elég hamar átragadt Beth-re is. Ezután már lehetett vele érdemben is beszélgetni.
– Hová költözzünk? Jednek és Adának új iskolát kell találni, nekünk új munkát, különben mit sem ér az egész – mondta a nő.
– És mi lenne, ha csak Adának keresnénk új iskolát, és csak ő költözne? – vetette fel Kenneth. – Az egyik volt kollégám állást vállalt Európában, megkérdezhetem, hogy van-e lehetőség arra, hogy Ada pár évig ott tanuljon tovább. Aztán ha lediplomázott, visszajöhetne, addigra már biztos el is felejtik őt.
Ada újra maga előtt látta a látomásában szereplő jelenetet, amint a reptéren búcsúzik a szüleitől. Így már kezdett értelmet nyerni a dolog.
– Így lesz – szólalt meg határozottan, mire szülei felé fordultak, és kíváncsi tekintettel néztek rá. – Látomásom volt Robinéknál, láttam, ahogy a repülőtéren elbúcsúztok tőlem, csak nem tudtam mire vélni, hisz nem készültem elutazni, nem is nagyon törődtem vele. De így már minden világos. Elutazom.
Az elkövetkező napok során Ada apja felvette a kapcsolatot a kollégájával, és kiderült, hogy elég egyszerűen megoldható az átiratkozás a Közép-Európai Egyetemre. A férfi elintézett egy kollégiumi szobát is a lánynak, pár napi e-mailezés után minden szükséges formaságot lerendeztek. Ada nagyon meglepődött, hogy milyen egyszerűen lezajlott az ügy.
Barátaitól elbúcsúzni korántsem volt ilyen egyszerű.
Utolsó estéjükön együtt beültek a szinte törzshelyüknek számító pizzériába, beszélgetni egy „utolsót”. Természetesen nem feltételezték, hogy nem fognak órákon át beszélgetni továbbra is, hála az internetnek, de az mégsem ugyanaz, ráadásul az időeltolódás sem könnyíti meg a dolgukat. Időnként valamelyikük elpityeredte magát, de igyekeztek nem szomorú hangulatban tölteni az időt
Ada a barátnőitől búcsúajándékként kapott egy fényképezőgépet, azzal a kikötéssel, hogy mindent fotózzon le, amit csak lát, hogy lélekben vele lehessenek.
– Csak mint a japán turisták, kattintgass folyamatosan, ha minden tízedik kép sikerül csak jól, már megérte – nevetett Robin, miután átadták a gépet.
Amíg csak lehetett, húzták az időt, de végül az utolsó ölelések és jókívánságok után Ada kénytelen volt hazaindulni, mert másnap délelőtt indult a gépe, és a reggelt szerette volna ébren, családja körében tölteni.
A reptérre már csak ők kísérték ki, pontosan úgy, mint ahogy azt Ada a látomásában előre látta.
********
A megérkezését követő hetek eléggé eseménydúsak voltak, és Ada borzasztóan elveszettnek érezte volna magát, ha nincs Annabelle, a szobatársnője, aki lelkileg, és gyakorlatilag is nagyon sokat támogatta. Segített kiismerni magát a kollégiumban, a főiskolán, illetve eltájékozódni Budapesten. Ez utóbbi Adának eléggé szokatlan volt, hiszen odahaza viszonylag kis városban lakott.
Minden nap késő este leült a számítógépe elé, hogy beszélhessen a szüleivel illetve a barátaival, akik a hat órás eltolódás miatt nagyjából akkor értek haza a munkából vagy az iskolából, ez kissé enyhítette benne az elveszettség érzését.
A rendszeres esti távolsági beszélgetések hétvégenként kimaradtak, ugyanis Annabelle mindig elrángatta Adát, hogy tartson vele és barátaival az úgynevezett „züllős estékre”. Bár Ada nem volt valami nagy szeszbarát, de azért jól esett egy kis lazítás, és kikapcsolódás a társaságban.
Igyekeztek összetartani, hiszen egy olyan városban élni, ahol kevesen értik meg a nyelvüket, elég nehéz. Szerencsére Anna baráti körében akadt pár magyar anyanyelvű fiú és lány, akik tökéletesen beszéltek angolul is, sőt, az egyikük még eljárt Annabelle-nek tanítani a nyelvet, és szívesen a szárnyai alá vette Adát is.
Nagyjából egy hónapja lehetett Budapesten, mikor egy este lelkendezve mesélte Alexnek, hogy mit hallott a szobatársa barátjától, Craigtől.
– Annabelle pasija alkalmazott fizikát tanul, bármi is legyen az, és ő mesélte, hogy az időfizika kutatásának fellegvára gyakorlatilag itt van Budapesten. Ő is főleg ezért jött ide tanulni, mert hallotta valakitől, hogy itt építettek egy nullponti-izémifenét, a műszaki egyetemen. Csak gondoltam, elmesélem, mert pont olyan lelkesen tud mesélni azokról a dolgokról, amit rajta kívül senki nem ért a környéken, mint te.
– Komolyan? Egy nullponti-energia generátor? – csapott le Alex azonnal az őt érdeklő részletre.
– Aha, azt hiszem, ilyesmit emlegetett – vonta meg a vállát Ada, majd hogy jobban látsszon a webkamerán, látványosan széttárta a karjait.
– És mondd, Annabelle pasijával nem tudnék beszélgetni kicsit? Szívesen feltennék neki pár szakmai kérdést – vigyorodott el Alex.
– Nem tudom, szerintem biztosan. Bár ilyen későn ritkán van már itt, de majd szólok nekik.
– Köszi!
Két nap múlva került sor a beszélgetésre, Alex és Craig csaknem egy órán keresztül beszélgettek, olyan dolgokról, amiből Ada és Annabelle nagyjából annyit értettek, mintha egy óhéber nyelvű dialógust hallgattak volna. Inkább félrehúzódtak, hogy ne zavarják a szakmai fecsejt, és egyéb témákról beszélgettek, de Ada látta, hogy Anna időnként egyre nyugtalanabbul Craig felé pillant.
Miután a két fizikus tanonc befejezte a csevejt, Craig mindössze ennyit jegyzett meg:
– Okos lány.
Adának fogalma sem volt, hogy hogyan intézte el, de újabb egy héten belül Alex is megérkezett Budapestre.
– Szia! De hiányoztál! – köszöntötte Ada a barátnőjét a reptéren. – Mit műveltél a hajaddal, te jó ég! – tette hozzá felháborodottan, barátnője haja ugyanis a megszokott sötétbarna hosszú haj helyett féloldalasan levágott, alul feketére fentebb pirosra festett frizurával érkezett.
– Az unokatesóm, tudod, Samantha ment valami fodrászversenyre, vagy bemutatóra, vagy mi a szöszre, és engem kért fel modellnek. De nekem tényleg tetszik, úgyhogy marad ilyen – nevetett Alex fejét megrázva, hogy a szóban forgó hajzat repkedjen körülötte. – Egyébként meg szia, te is nagyon hiányoztál nekem!
A két lány nagyon örült egymásnak, örömüket csak az a gondolat árnyékolta be, hogy így viszont szegény Robin maradt egyedül a trióból. Bár Budapesten nem ugyanoda jártak egyetemre, mint ahogy korábban, viszont sikerült elérniük, hogy átköltözhessenek egy háromszemélyes kollégiumi szobába, ugyanis Ada nem szívesen hagyta volna magára Annabelle-t, hiszen első pillanattól kezdve megkedvelték egymást. Craigtől beköltözésük másnapján egy nagy A, A & A feliratú névtáblát kaptak az ajtóra, mivel a fiú úgy vélte, hogy igen vicces, hogy mindhármuk keresztneve A betűvel kezdődik.
Eleinte némi aggodalomra adott okot, hogy Annabelle nem látta szívesen, amint a barátja a csinos Alexszel beszélget elmélyülten, de a következő hétvégi „züllős estéjükön” szerencsére ez is megoldódott.
Egy pinceklubba mentek egy helyi zenekar koncertjére, elég nagy társasággal, melynek egy részét Craig barátai és csoporttársai tették ki. Craig régi jó barátja, David már alig várta, hogy megismerhesse Alexet, akiről Craig mesélt neki. Láthatóan odavolt, hogy lány létére fizikusnak tanul, és a külseje sem hagyta hidegen. Ez utóbbi Alexről is elmondható volt, neki is szemmel láthatóan szimpatikus volt a fiú, és ez Annát megnyugvással töltötte el, így a továbbiakban nem emelt kifogást az ellen, hogy a barátjával beszélgessen.
A lányok Budapesten töltött ideje vidáman és eseménydúsan telt el.
Bár David és Alex elég sokáig kerülgették egymást, mint a közmondásos macsek a forró kását, de végül sikerült egymásra találniuk. Nagyjából ugyanekkorra datálható, hogy Alex csatlakozott a műszaki egyetemen egy ifjú fizikustanoncokból álló nem-hivatalos kutatócsoporthoz. Eredményeikről gyakorta próbált lelkendezve mesélni Adának is, de a lány átlagosan a második olyatén kifejezés után, mint például vákuumfluktuáció, vagy impulzuslézer, leállította őt, mondván, hogy úgysem ért az egészből semmit. Őt csak annyi érdekelte a dologból, hogy barátnője nagyon lelkes, és a furcsa kutatásaik boldoggá teszik, ez örömmel töltötte el Adát is.
Ami saját furcsaságait illeti, nemigen volt oka panaszra. Nem kapott semmiféle ijesztő látomást, csak csekély horderejű témákat érintettek a víziók. Talán azért, mert hiányzott az adoptáló családja, és Robin is, több látomás foglalkozott velük, mint a saját életével. Ez legalább enyhítette a hiányukat, és állandó mosolyforrás volt a késő esti internetes videóhívások alkalmával, ugyanis nemegyszer előre elmondta, hogy mit akarnak mesélni távollévő szerettei, vagy éppen azt, hogy mi vár rájuk az elkövetkezendő napokban. Néha belezavarodott, és azt hitte, hogy az esti beszélgetésig már megtörtént az, amit látott, holott távolabbi időpontra vonatkozott a vízió, noha egyre gyakrabban tudta az esemény konkrét időpontját meghatározni, vagy legalábbis egyre szűkebb intervallumok közé tudta helyezni.
A „képminőség” is egyre javult, ahogy mosolyogva emlegette; egyre pontosabban tudta meghatározni a különös derengésben látható alakokat, már nem csak színeik, hanem arcvonásaik alapján is meg tudta határozni a szereplőket. Ez főleg ismeretlenek esetén jött jól, hiszen közeli ismerőseit könnyedén felismerte korábban is.
Szerencsére Dr. Felon és a TFK felől sem látomásaiban, sem szüleivel folytatott beszélgetéseiben nem hallott sokat, csak annyit, hogy egyszer egy ismeretlen férfi kereste telefonon, de Beth megmondta neki, hogy elköltözött. Robin pedig azt mondta, hogy beszélt az édesapjával, és rávette őt, hogy ne említse Adát a munkahelyén, és ha kérdezik, hogy mit tud róla, ő is csak annyit mondjon, hogy elköltözött.
Bár Alex és Annabelle mindent megtettek azért, hogy Ada is párra találjon, nem igazán jártak sikerrel a kerítőnői szerepkörben. Ada mindig azzal védekezett, hogy így is kellőképpen zűrös az élete, nem bonyolítaná tovább holmi párkapcsolatokkal, és egyébként is ráér még.
Ami a zűrös párkapcsolatot illeti, Alexnek kijutott belőle, hiszen David egy évvel hamarabb diplomázott, mint ő, így a lány választás elé került, hogy Adát magára hagyva hazautazzon-e, ahol a fiúval nagyjából háromnegyed órányi autózásra laknak egymástól, és iratkozzon vissza régi iskolájába, vagy befejezze az egyetemet Budapesten.
A dilemmát végül Ada oldotta meg, azaz pontosabban egy látomása, melyből megtudták, hogy Davidnek érdemes lenne egy gyakornoki állást megpályázni egy magyar-amerikai cégnél, ami ha nem is hozna valami őrült sokat a konyhára, de szakmai szempontból igen hasznos lenne a számára. Egészen pontosan azt látta, hogy Alex meséli neki lelkesen a jó hírt, holott korábban Davidnek épp csak megfordult a fejében, hogy megpályázhatná az állást, de lebeszélte magát róla, mint az utóbb kiderült. A fiú csodálkozott is, amikor Alex megkérdezte, hogy mit válaszoltak a jelentkezésére, hiszen még el sem küldte azt. Eléggé kínos helyzet volt, hiszen Alex nem árulhatta el, hogy ő már tudja, hogy meg fogja kapni az állást, azt meg főképp nem, hogy honnan, és csak nehezen sikerült rábeszélnie, hogy jelentkezzen.
De a végeredmény szerencsére az volt, hogy David maradt Budapesten még egy évet, így Alexet sem kellett választás elé állítani.
Az eset mindamellett sok gondolkozni valót adott Adának. Meglehetősen elbizonytalanodott az ok-okozati összefüggésekkel kapcsolatban. Hiszen a látomásában látta a jövőt, de ha nem látta volna, akkor Alex nem hozza szóba az álláslehetőséget David előtt, és akkor David nem jelentkezik a munkára. De akkor nem is vált volna valóra a látomás. Tehát valamilyen módon a látomása befolyásolta a jövőt, és önbeteljesítő jóslattá vált. Ettől a gondolattól viszont eléggé megijedt, hiszen borzasztóan nagy felelősséget helyezett a kezébe. Nem is annyira ezzel az esettel kapcsolatban, de a későbbiekben ez még ennél is súlyosabb helyzetekben is felmerülhet, ki tudja, mit hoz a jövő.
Erre az ironikus gondolatra jutva elnevette magát, és megpróbált nem agyalni többet a problémán, legalábbis addig nem, míg az iskolát el nem végzi. A diploma megszerzése utánig elnapolta a témát.
Minden nap késő este leült a számítógépe elé, hogy beszélhessen a szüleivel illetve a barátaival, akik a hat órás eltolódás miatt nagyjából akkor értek haza a munkából vagy az iskolából, ez kissé enyhítette benne az elveszettség érzését.
A rendszeres esti távolsági beszélgetések hétvégenként kimaradtak, ugyanis Annabelle mindig elrángatta Adát, hogy tartson vele és barátaival az úgynevezett „züllős estékre”. Bár Ada nem volt valami nagy szeszbarát, de azért jól esett egy kis lazítás, és kikapcsolódás a társaságban.
Igyekeztek összetartani, hiszen egy olyan városban élni, ahol kevesen értik meg a nyelvüket, elég nehéz. Szerencsére Anna baráti körében akadt pár magyar anyanyelvű fiú és lány, akik tökéletesen beszéltek angolul is, sőt, az egyikük még eljárt Annabelle-nek tanítani a nyelvet, és szívesen a szárnyai alá vette Adát is.
Nagyjából egy hónapja lehetett Budapesten, mikor egy este lelkendezve mesélte Alexnek, hogy mit hallott a szobatársa barátjától, Craigtől.
– Annabelle pasija alkalmazott fizikát tanul, bármi is legyen az, és ő mesélte, hogy az időfizika kutatásának fellegvára gyakorlatilag itt van Budapesten. Ő is főleg ezért jött ide tanulni, mert hallotta valakitől, hogy itt építettek egy nullponti-izémifenét, a műszaki egyetemen. Csak gondoltam, elmesélem, mert pont olyan lelkesen tud mesélni azokról a dolgokról, amit rajta kívül senki nem ért a környéken, mint te.
– Komolyan? Egy nullponti-energia generátor? – csapott le Alex azonnal az őt érdeklő részletre.
– Aha, azt hiszem, ilyesmit emlegetett – vonta meg a vállát Ada, majd hogy jobban látsszon a webkamerán, látványosan széttárta a karjait.
– És mondd, Annabelle pasijával nem tudnék beszélgetni kicsit? Szívesen feltennék neki pár szakmai kérdést – vigyorodott el Alex.
– Nem tudom, szerintem biztosan. Bár ilyen későn ritkán van már itt, de majd szólok nekik.
– Köszi!
Két nap múlva került sor a beszélgetésre, Alex és Craig csaknem egy órán keresztül beszélgettek, olyan dolgokról, amiből Ada és Annabelle nagyjából annyit értettek, mintha egy óhéber nyelvű dialógust hallgattak volna. Inkább félrehúzódtak, hogy ne zavarják a szakmai fecsejt, és egyéb témákról beszélgettek, de Ada látta, hogy Anna időnként egyre nyugtalanabbul Craig felé pillant.
Miután a két fizikus tanonc befejezte a csevejt, Craig mindössze ennyit jegyzett meg:
– Okos lány.
Adának fogalma sem volt, hogy hogyan intézte el, de újabb egy héten belül Alex is megérkezett Budapestre.
– Szia! De hiányoztál! – köszöntötte Ada a barátnőjét a reptéren. – Mit műveltél a hajaddal, te jó ég! – tette hozzá felháborodottan, barátnője haja ugyanis a megszokott sötétbarna hosszú haj helyett féloldalasan levágott, alul feketére fentebb pirosra festett frizurával érkezett.
– Az unokatesóm, tudod, Samantha ment valami fodrászversenyre, vagy bemutatóra, vagy mi a szöszre, és engem kért fel modellnek. De nekem tényleg tetszik, úgyhogy marad ilyen – nevetett Alex fejét megrázva, hogy a szóban forgó hajzat repkedjen körülötte. – Egyébként meg szia, te is nagyon hiányoztál nekem!
A két lány nagyon örült egymásnak, örömüket csak az a gondolat árnyékolta be, hogy így viszont szegény Robin maradt egyedül a trióból. Bár Budapesten nem ugyanoda jártak egyetemre, mint ahogy korábban, viszont sikerült elérniük, hogy átköltözhessenek egy háromszemélyes kollégiumi szobába, ugyanis Ada nem szívesen hagyta volna magára Annabelle-t, hiszen első pillanattól kezdve megkedvelték egymást. Craigtől beköltözésük másnapján egy nagy A, A & A feliratú névtáblát kaptak az ajtóra, mivel a fiú úgy vélte, hogy igen vicces, hogy mindhármuk keresztneve A betűvel kezdődik.
Eleinte némi aggodalomra adott okot, hogy Annabelle nem látta szívesen, amint a barátja a csinos Alexszel beszélget elmélyülten, de a következő hétvégi „züllős estéjükön” szerencsére ez is megoldódott.
Egy pinceklubba mentek egy helyi zenekar koncertjére, elég nagy társasággal, melynek egy részét Craig barátai és csoporttársai tették ki. Craig régi jó barátja, David már alig várta, hogy megismerhesse Alexet, akiről Craig mesélt neki. Láthatóan odavolt, hogy lány létére fizikusnak tanul, és a külseje sem hagyta hidegen. Ez utóbbi Alexről is elmondható volt, neki is szemmel láthatóan szimpatikus volt a fiú, és ez Annát megnyugvással töltötte el, így a továbbiakban nem emelt kifogást az ellen, hogy a barátjával beszélgessen.
********
A lányok Budapesten töltött ideje vidáman és eseménydúsan telt el.
Bár David és Alex elég sokáig kerülgették egymást, mint a közmondásos macsek a forró kását, de végül sikerült egymásra találniuk. Nagyjából ugyanekkorra datálható, hogy Alex csatlakozott a műszaki egyetemen egy ifjú fizikustanoncokból álló nem-hivatalos kutatócsoporthoz. Eredményeikről gyakorta próbált lelkendezve mesélni Adának is, de a lány átlagosan a második olyatén kifejezés után, mint például vákuumfluktuáció, vagy impulzuslézer, leállította őt, mondván, hogy úgysem ért az egészből semmit. Őt csak annyi érdekelte a dologból, hogy barátnője nagyon lelkes, és a furcsa kutatásaik boldoggá teszik, ez örömmel töltötte el Adát is.
Ami saját furcsaságait illeti, nemigen volt oka panaszra. Nem kapott semmiféle ijesztő látomást, csak csekély horderejű témákat érintettek a víziók. Talán azért, mert hiányzott az adoptáló családja, és Robin is, több látomás foglalkozott velük, mint a saját életével. Ez legalább enyhítette a hiányukat, és állandó mosolyforrás volt a késő esti internetes videóhívások alkalmával, ugyanis nemegyszer előre elmondta, hogy mit akarnak mesélni távollévő szerettei, vagy éppen azt, hogy mi vár rájuk az elkövetkezendő napokban. Néha belezavarodott, és azt hitte, hogy az esti beszélgetésig már megtörtént az, amit látott, holott távolabbi időpontra vonatkozott a vízió, noha egyre gyakrabban tudta az esemény konkrét időpontját meghatározni, vagy legalábbis egyre szűkebb intervallumok közé tudta helyezni.
A „képminőség” is egyre javult, ahogy mosolyogva emlegette; egyre pontosabban tudta meghatározni a különös derengésben látható alakokat, már nem csak színeik, hanem arcvonásaik alapján is meg tudta határozni a szereplőket. Ez főleg ismeretlenek esetén jött jól, hiszen közeli ismerőseit könnyedén felismerte korábban is.
Szerencsére Dr. Felon és a TFK felől sem látomásaiban, sem szüleivel folytatott beszélgetéseiben nem hallott sokat, csak annyit, hogy egyszer egy ismeretlen férfi kereste telefonon, de Beth megmondta neki, hogy elköltözött. Robin pedig azt mondta, hogy beszélt az édesapjával, és rávette őt, hogy ne említse Adát a munkahelyén, és ha kérdezik, hogy mit tud róla, ő is csak annyit mondjon, hogy elköltözött.
Bár Alex és Annabelle mindent megtettek azért, hogy Ada is párra találjon, nem igazán jártak sikerrel a kerítőnői szerepkörben. Ada mindig azzal védekezett, hogy így is kellőképpen zűrös az élete, nem bonyolítaná tovább holmi párkapcsolatokkal, és egyébként is ráér még.
Ami a zűrös párkapcsolatot illeti, Alexnek kijutott belőle, hiszen David egy évvel hamarabb diplomázott, mint ő, így a lány választás elé került, hogy Adát magára hagyva hazautazzon-e, ahol a fiúval nagyjából háromnegyed órányi autózásra laknak egymástól, és iratkozzon vissza régi iskolájába, vagy befejezze az egyetemet Budapesten.
A dilemmát végül Ada oldotta meg, azaz pontosabban egy látomása, melyből megtudták, hogy Davidnek érdemes lenne egy gyakornoki állást megpályázni egy magyar-amerikai cégnél, ami ha nem is hozna valami őrült sokat a konyhára, de szakmai szempontból igen hasznos lenne a számára. Egészen pontosan azt látta, hogy Alex meséli neki lelkesen a jó hírt, holott korábban Davidnek épp csak megfordult a fejében, hogy megpályázhatná az állást, de lebeszélte magát róla, mint az utóbb kiderült. A fiú csodálkozott is, amikor Alex megkérdezte, hogy mit válaszoltak a jelentkezésére, hiszen még el sem küldte azt. Eléggé kínos helyzet volt, hiszen Alex nem árulhatta el, hogy ő már tudja, hogy meg fogja kapni az állást, azt meg főképp nem, hogy honnan, és csak nehezen sikerült rábeszélnie, hogy jelentkezzen.
De a végeredmény szerencsére az volt, hogy David maradt Budapesten még egy évet, így Alexet sem kellett választás elé állítani.
Az eset mindamellett sok gondolkozni valót adott Adának. Meglehetősen elbizonytalanodott az ok-okozati összefüggésekkel kapcsolatban. Hiszen a látomásában látta a jövőt, de ha nem látta volna, akkor Alex nem hozza szóba az álláslehetőséget David előtt, és akkor David nem jelentkezik a munkára. De akkor nem is vált volna valóra a látomás. Tehát valamilyen módon a látomása befolyásolta a jövőt, és önbeteljesítő jóslattá vált. Ettől a gondolattól viszont eléggé megijedt, hiszen borzasztóan nagy felelősséget helyezett a kezébe. Nem is annyira ezzel az esettel kapcsolatban, de a későbbiekben ez még ennél is súlyosabb helyzetekben is felmerülhet, ki tudja, mit hoz a jövő.
Erre az ironikus gondolatra jutva elnevette magát, és megpróbált nem agyalni többet a problémán, legalábbis addig nem, míg az iskolát el nem végzi. A diploma megszerzése utánig elnapolta a témát.
